Chapter 2
Aznap, december 13-án én is hazamentem a barátomhoz. A kedvenc sörömmel lepett meg és koccintottunk rám, na meg persze leginkább arra, hogy Biomérnök lettem.
Ezen a héten még egy összejövetelünk volt a skacokkal, majd csak teltek a napok. Persze, itt még jöttek az ünnepek, s az első karácsony volt, hogy ne tanuljak, ez tetszett.
Karácsony és szilveszter után, a nagy napot vártam, hogy kezembe vegyem a diplomám, ami így utólag, nem volt egy nagy durranás.
Na de itt jött a törés. Mihez kedjek majd a papírommal? Megérte-e a tanulás? Álláskeresés, s a vele járó aggodalmak.
Pályakezdőként, rájöttem, hogy nincs 3-5 év tapasztalatom, se haladó szintű MS Office tudásom, nincs két nyelvvizsgám stb.
Onnantól kezdve, hogy megkaptam az oklevelet, minden nap, álláskereső portálokat gugliztam....végtelenség.
(De az se szerencsés, hogy januárban keres az ember munkát.)
Számtalan helyre elküldtem az önéletrajzom, olyanokra is amelyek nem szakmaiak. A legbosszantóbb az volt, hogy válaszra se méltatták az ember lányát.
Na, nem volt elég, hogy szenvedek ezzel, jöttek az amúgy sose támogató családom, hogy na ezért kellett tanulni, újabb diplomás munkanélküli, minthogy tanultam volna szakmát. DE, másnak meg ezzel hencegnek, hogy diplomás a lányuk.?!
Ezeket leszámítva, szerencsésnek mondhatom magam, hisz kettő hónap alatt, találtam munkát.
De az a két hónap, maga a pokol volt.....
Folyt.köv (családi dráma felsőfokon)